Tóra-adás vagy tóraadás?

Tóraadás: egy esemény, amikor Isten a Tórát a Szinájon (Sínai-hegyen) átadta Izrael fiainak. Istentisztelet: egy rítus, amelynek során Isten iránti tiszteletünket fejezzük ki. Bibliafordítás: a Biblia lefordítása valamely más nyelvre. Mózeskosár: egy kosártípus, amely arra emlékeztet, ahogyan Mózes anyja gyékénykosárban a Nílus partjára helyezte a gyermeket (2Móz 2,3).

A sor folytatható. A felsorolt összetett szavak köznevek, hiszen egy eseményt, egy szövegtípust vagy egy tárgyat jelölnek. Első összetételi tagjuk viszont tulajdonnév (cím vagy személynév). Hogyan kell ezeket írnunk, ha nem mondat elején állnak, mint az előző bekezdésben?

Az Akadémiai Helyesírás két írásmódot is megenged. Az AkH 12 201. pontja szerint: 

„A tulajdonnevek és a közszók összeforrásából keletkezett összetett szavakat is kisbetűvel kezdjük, és az alkotóelemeket egybeírjuk, például: ádámcsutka, pálfordulás, pullmankocsi, wertheimzár. Az idegen írásmódot ez esetben is gyakran magyarossal váltjuk fel, például: dízelmotor, dízelolaj, makadámút, pasztőroltás.” 

Ezzel szemben, Az AkH 12 166. pontja szerint: 

„Egy- vagy többelemű személynevek és köznevek gyakran alkotnak jelöletlen összetételt (pl. Kossuth-szobor = Kossuth szobra, Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta). Ilyenkor a személynévhez a köznevet kötőjellel kapcsoljuk, például: Ady-vers, Balassi-strófa, Bessenyei-kúria, Celsius-fok, Jókai-villa, Kodály-módszer, Mária-lak, Nádasdy-kastély, Petőfi-kultusz; Deák-párt, Forrai-kórus, Lenkey-század, Szemere-kormány; Geiger–Müller-számlálócső, Hadrovics–Gáldi-szótár; Arany János-idézet, Bartók Béla-emlékév, Szent Benedek-rend, Szent István-nap.” 

Ugyanitt találunk további példákat is arra, hogy ha „a személynév és a köznév együtteséből köznév lett, az összetételt kisbetűvel kezdve egybeírjuk”, úgymint: krisztustövis, martinkemence, röntgensugár, szentjánoskenyér. Figyeljük meg, hogy sok közöttük a vallásilag „terhelt” példa, akárcsak a fenti, a judaizmusból vett példáink. Tehát a köznevesülő tulajdonnév iránti vallási tisztelet nem érv a nagy kezdőbetű megőrzése mellett.

Hogy a 166. pont szerinti összetételről, vagy pedig a 201. pont szerinti, már köznevesült alakokról van-e szó, néha nehéz eldönteni. Ezt a 201. pont alatti megjegyzés is elismeri:

„A köznevesülés lassú folyamat. Ennek során az írásformák egy ideig ingadoznak a nagy kezdőbetűs, idegenesen írt tulajdonnévi és a kis kezdőbetűs, magyarosan írt közszói formák között. Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor, ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement.”

Következésképp, a bejegyzés elején szereplő szavakkal kapcsolatban kétféle írásmód is elképzelhető. A fenti példák – véleményem szerint – mára már egyértelműen köznevesült szavak. Tehát hiába tulajdonnév eredetileg az összetétel első tagja, az összetételt már kisbetűvel írjuk: tóraadás, bibliafordítás, istentisztelet, mózeskosár. Én ezt az írásmódot pártolom.

De bizonyos szituációkban érezhetjük úgy is, hogy az eredeti tulajdonnév integritását szeretnénk valamilyen okból megőrizni, kihangsúlyozni. Ekkor elképzelhető a kötőjeles írásmód is: Tóra-adás, Biblia-fordítás. Az Isten-tisztelet a monoteista vallások istenének (azaz Istennek) a tisztelete, ellentétben a liturgiai alkalommal, amely istentisztelet. 

Kötőjeles írásmód alkalmazandó a nem köznevesült jelöletlen összetételek esetében is: Jeremiás-fordítás, Tanakh-kiadás, Ábrahám-leszármazott, Misna-kötet, Talmud-fordító, Maimonides-epigon stb.

Ami helytelen, az az egybeírt, de a nagybetűt megőrző írásmód (a mondateleji pozíciót leszámítva): Tóraadás, Bibliafordítás, Istentisztelet, Mózeskosár.