A magyar helyesírás megkülönbözteti a mozaikszókon belül a betűszókat a szóösszevonásoktól (OH, p. 390). A betűszók a kapcsolatot alkotó szavak kezdőbetűiből jönnek létre. Írásmódjuk csupa nagybetűket tartalmaz, függetlenül a kiejtés módjától: például MTK (kiejtve [emtéká], ún. betűző ejtés) és MÁV (összefüggő hangsorként kiejtve: [máv]), BZSH (nem BZsH) és MIOK. Ide sorolandó az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rövidítése is: OR-ZSE (hivatalos rövidített forma, a Helyesírási Tanácsadó Szolgálat szakvéleményének ajánlása: ORZSE, de semmiféleképp nem ORZsE, OR-ZsE vagy Or-Zse). A betűszók érdekes alesete a GYSEV [gyesev] és a MTESZ [metesz], amelyek kiejtése vegyes, átmeneti kategória a betűző és az összefüggő kiejtés között. A betűszókkal ellentétben a szóösszevonások az összevont szavak elejéről (legalább egy alkalommal) az első betűnél többet tartalmaznak. A szóösszevonásokat, ha tulajdonnéviek, szókezdő nagybetűvel írjuk: például Elmű, Mahart, Röltex, Tüzép, és ugyanígy Mazsihisz, Mazsike és (saját írásmódjukkal ellentétben, elvileg) Mazsök.
Mi történik a rabbinevekkel? Rabbi Slomo Jichaki nevét héberül a rés-sin-jod betűhármassal rövidítjük, és [rasi]-nak ejtjük ki. Azt hihetnénk, hogy szóösszevonásról van szó, hiszen az első szóból két betűt is átviszünk a mozaikszóba. Azonban ha megnézzük rabbi Mose ben Maimon rövidített nevének, a [rambam]-nak a második szótagját, láthatjuk, hogy inkább a GYSEV (kiejtve: [gyesev]) betűszóval analóg helyzettel állunk szemben. A második [a] hang nem a rövidített ben szóból származik, hanem a kiejtést segítő epentetikus (azaz betoldott) hang. A rabbik írott formában rövidített neveit héber szóként olvassák ki, és mivel a héber írásrendszer általában nem jelöli a magánhangzókat, így azokat "igény szerint" szúrják be. Pontosabban, ha egyéb szempont nem jelenik meg, akkor [a] magánhangzót szúrnak be oly módon, hogy egy optimális szótagszerkezet (például CV.CVC vagy CVC.CVC) jöjjön létre: például [rambam], [ramban], [ralbag], [rabad], [ran]. A res-sin-jod betűsor kiolvasása során az utolsó betű átértelmeződik magánhangzó-értékűvé, így születik meg a [rasi] kiejtés. Hasonló történik rabbi Simon bar Johaj, rövidítve [rasbi] esetén is. Érdekes még rabbi Aser ben Jehiel rövidítése, res-alef-sin, amely valójában szóösszevonás (nevének az első két betűje kerül bele a rövidítésbe, az apai neve viszont nem), de héberül értelmes szót ad. Így kiejtése [ros].
Ha tehát ezek a mozaiknevek nem szóösszevonások, hanem betűszók, akkor lehetséges írásmódjuk, a hébert tükrözve, RSI (vagy RSJ), RMBM, RMBN, RLBG, RABD, RN és RSBI lehetne, amelyet magánhangzókkal bővítve ejtünk ki, a GYSEV [gyesev] és a MTESZ [metesz] mintájára. Azonban a tárgyalt rabbik esetében ezek az alakok nem bevett írásmódok, se nem magyarul, se nem a magyar átírást befolyásoló más nyelvekben (német, angol). További ellenérv lehet az is, hogy a héberben nem járatos olvasók nem fogják tudni kiejteni ezeket az alakokat. Egyébként is szokatlannak találhatják tulajdonnevek esetén a betűszókat.
Nem monogrammokról van szó. Már csak ezért sem, mert ezek a rövidítések lényegében átvették a teljes tulajdonnév funkcióját. (Még a TGM/Tégéem névnél is jobban standardizálódtak.) Itt tehát egy olyan nyelvi és kulturális folyamatról van szó, amely egy másik nyelvben zajlott le, egy másik írásrendszer sajátosságai által befolyásolva (gondoljunk a [rasbi] és a [ros] példákra fentebb). Az így létrejött kiejtést készként vette át a magyar nyelv. Mivel a magyar átírás szempontjából az átvétel pillanatában számít a kiejtés, míg az etimológiai háttér nem releváns, ezért a következő írásmódot ajánlom: Rasi, Rambam, Ralbag, Rasbi, Ros stb.
Mi történik a rabbinevekkel? Rabbi Slomo Jichaki nevét héberül a rés-sin-jod betűhármassal rövidítjük, és [rasi]-nak ejtjük ki. Azt hihetnénk, hogy szóösszevonásról van szó, hiszen az első szóból két betűt is átviszünk a mozaikszóba. Azonban ha megnézzük rabbi Mose ben Maimon rövidített nevének, a [rambam]-nak a második szótagját, láthatjuk, hogy inkább a GYSEV (kiejtve: [gyesev]) betűszóval analóg helyzettel állunk szemben. A második [a] hang nem a rövidített ben szóból származik, hanem a kiejtést segítő epentetikus (azaz betoldott) hang. A rabbik írott formában rövidített neveit héber szóként olvassák ki, és mivel a héber írásrendszer általában nem jelöli a magánhangzókat, így azokat "igény szerint" szúrják be. Pontosabban, ha egyéb szempont nem jelenik meg, akkor [a] magánhangzót szúrnak be oly módon, hogy egy optimális szótagszerkezet (például CV.CVC vagy CVC.CVC) jöjjön létre: például [rambam], [ramban], [ralbag], [rabad], [ran]. A res-sin-jod betűsor kiolvasása során az utolsó betű átértelmeződik magánhangzó-értékűvé, így születik meg a [rasi] kiejtés. Hasonló történik rabbi Simon bar Johaj, rövidítve [rasbi] esetén is. Érdekes még rabbi Aser ben Jehiel rövidítése, res-alef-sin, amely valójában szóösszevonás (nevének az első két betűje kerül bele a rövidítésbe, az apai neve viszont nem), de héberül értelmes szót ad. Így kiejtése [ros].
Ha tehát ezek a mozaiknevek nem szóösszevonások, hanem betűszók, akkor lehetséges írásmódjuk, a hébert tükrözve, RSI (vagy RSJ), RMBM, RMBN, RLBG, RABD, RN és RSBI lehetne, amelyet magánhangzókkal bővítve ejtünk ki, a GYSEV [gyesev] és a MTESZ [metesz] mintájára. Azonban a tárgyalt rabbik esetében ezek az alakok nem bevett írásmódok, se nem magyarul, se nem a magyar átírást befolyásoló más nyelvekben (német, angol). További ellenérv lehet az is, hogy a héberben nem járatos olvasók nem fogják tudni kiejteni ezeket az alakokat. Egyébként is szokatlannak találhatják tulajdonnevek esetén a betűszókat.
Nem monogrammokról van szó. Már csak ezért sem, mert ezek a rövidítések lényegében átvették a teljes tulajdonnév funkcióját. (Még a TGM/Tégéem névnél is jobban standardizálódtak.) Itt tehát egy olyan nyelvi és kulturális folyamatról van szó, amely egy másik nyelvben zajlott le, egy másik írásrendszer sajátosságai által befolyásolva (gondoljunk a [rasbi] és a [ros] példákra fentebb). Az így létrejött kiejtést készként vette át a magyar nyelv. Mivel a magyar átírás szempontjából az átvétel pillanatában számít a kiejtés, míg az etimológiai háttér nem releváns, ezért a következő írásmódot ajánlom: Rasi, Rambam, Ralbag, Rasbi, Ros stb.
Vannak, akik a magyar átírásban is szeretnék tükrözni a héber írásmód elemeit. Írhatnánk így: RaMBaM, RaLBaG. Ebben az esetben figyeljünk oda, hogy rabbi Abraham ben David: RABaD, nem pedig RaBaD. Aki ezt az írásmódot követi, vajon hogyan írja rabbi Slomo Jichaki nevét? RaSJ, követve az eredeti logikát, de eltérve a kiejtéstől? Vagy RaSI, esetleg azzal érvelve, hogy a Jichaki név első mássalhangzóját nem mindenki ejti? Vagy RaSí, mert az utolsó betű magánhangzóvá válik? És Aser ben Jehiel ebben az esetben ROs lesz? Ezek és hasonló kérdések nagy számban merülnek fel, és nehezen dönthetők el. Márpedig aki ezt az átírási rendszert követné, annak is konzekvensnek kell maradnia.
Egy másik érv a kis- és nagybetűk keverése ellen az, hogy vizuálisan szokatlan (eltekintve a helyesírási szabályok által nem támogatott, de elterjedt írásmódoktól, mint *SzMSz vagy *Or-ZsE). Ugyanez az érv hozható fel a héber rövidítésjel – nagyon eltérő funkciójú, csupán vizuálisan hasonló – magyar idézőjellel történő visszaadása ellen is: RMB"M vagy RaMBa"M, RaS"I vagy RaS"J, RO"s vagy RO"S. Elterjedt, de véleményem szerint nem támogatandó ez az idézőjeles írásmód.
Végül egy nyelvhasználati kérdés is felmerül ezekkel a rövidítésekkel kapcsolatban. Héberben ezeket a rövidítéseket (és más rabbineveket) sok esetben határozott névelő előzi meg, például [ha-rambam] 'a Maimonides'. Az írott magyar nyelvben stiláris hibának számít tulajdonnév előtt a határozott névelő (a beszélt nyelvben bevett). Vajon hogyan fogalmazzak magyarul: "a Rambam azt írja, hogy..." vagy "Rambam azt írja, hogy...."? A kérdés nem csak rövidített rabbinevek esetén merül fel: "Hatam Szofer szerint" vagy "a Hatam Szofer szerint"? Véleményem szerint ezt a döntést a szerzőre kell bízni. Ugyanis itt identitást kifejező stiláris kérdésről van szó, nem pedig helyesírásiról, mint ahogy akkor is, amikor úgy dönt a szerző, hogy Rambam-ot mond, nem pedig Maimonides-t.
Végül egy nyelvhasználati kérdés is felmerül ezekkel a rövidítésekkel kapcsolatban. Héberben ezeket a rövidítéseket (és más rabbineveket) sok esetben határozott névelő előzi meg, például [ha-rambam] 'a Maimonides'. Az írott magyar nyelvben stiláris hibának számít tulajdonnév előtt a határozott névelő (a beszélt nyelvben bevett). Vajon hogyan fogalmazzak magyarul: "a Rambam azt írja, hogy..." vagy "Rambam azt írja, hogy...."? A kérdés nem csak rövidített rabbinevek esetén merül fel: "Hatam Szofer szerint" vagy "a Hatam Szofer szerint"? Véleményem szerint ezt a döntést a szerzőre kell bízni. Ugyanis itt identitást kifejező stiláris kérdésről van szó, nem pedig helyesírásiról, mint ahogy akkor is, amikor úgy dönt a szerző, hogy Rambam-ot mond, nem pedig Maimonides-t.
Hivatkozás:
OH — Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila. Helyesírás. Osiris, 2004.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése