Ugrás a fő tartalomra

Helyesírás, konvenció: mi végre?

Az akadémiai helyesírási szabályzat nem törvény, nem jogszabály. A rendőr nem ír fel, ha nem tartjuk be. Mi akkor a célja?

A magyar helyesírási rendszer egy társadalmi konvenció, akárcsak a legtöbb írásbeliséggel rendelkező kultúrában. Több funkciója is van, ezek közül mutatok most be hármat.

Az egyik funkciója a többértelműségek feloldása. A híres viccet [1] idézve, nem mindegy, hogy Anya csak egy van avagy Anya, csak egy van. Az sem mindegy, hogy dobot vagy dobotta zűr vagy az űr. Az előbbi esetben a helyesírás (a központozás) egy olyan jelenségre utal, az intonációra, amely élőszóban nagyon is jelen van, de az írás amúgy nem jelzi. A központozás, ha nem is kódolja pontosan a mondat dallamát, a hangsúlyokat és a szüneteket, de legalább megkülönbözteti a két lehetséges kiejtést, amely két különböző jelentésnek felel meg. A második esetben a kiejtésbeli különbség minimális, hangzó beszéd esetén valószínűleg csak a szövegkörnyezetből tudnánk, melyikre gondolt a beszélő. Szóban azonban a nonverbális kommunikációra is támaszkodhatunk, és általában lehetőségünk van a visszakérdezésre, a félreértések tisztázására is. Ezzel szemben írásban, különösen a hagyományos írott műfajokban, érdemes kihasználni az íráskép adta lehetőségeket a többértelműségek csökkentése érdekében. Ezt nevezzük helyesírásnak.

Egy másik funkciója a helyesírásnak – és blogunk szempontjából ez a legfontosabb – az egységes íráskép adta előnyök. Gondoljunk arra, hányféle piktogram jelezheti az illemhelyet egy étteremben. Vajon megfigyelhetjük ugyanezt a változatosságot a közlekedési táblák esetén? Ugye nem? Képzeljük el, hogy az elsőbbségadás kötelező tábla hol kisebb, hol nagyobb. Egyszer a piros szegély árnyalata világosabb, máskor a tábla derékszögű háromszög alakú. Megint máskor a táblát egy felirat helyettesíti. Mi lenne ennek a következménye? Az, hogy az autóvezetők a tábla észlelése után fontos tizedmásodperceket veszítenének a vizuális impulzus értelmezésével. Mindenki rájönne, hogy milyen tábláról van szó, de egy szempillantással később, mint ha a táblák egységesek lennének. Ugyanez történik az olvasás során is, bár a következmények nem annyira súlyosak, mint egy meg nem adott elsőbbség esetén. Az egységes íráskép felgyorsítja az olvasást, és figyelmünk a formáról a tartalomra helyeződhet át. Ha viszont valaki szokatlan módon ír le egy szót (hüje és tyúxar), akkor az olvasója azonnal felkapja a fejét, és elgondolkodik a látottakon: vajon mi lehet a konvenciótól való eltérés indoka, mit akar ezzel a szerző?

Harmadik funkciója a helyesírásnak önmagunk társadalmi pozícionálása. Aki jó helyesírással ír, az művelt, tanult, legalábbis ezt tartja róla a társadalom. Aki rossz helyesírással ír, azt tanulatlannak, butának tartják. (Bízunk benne, hogy a 21. század során ez változni fog, mert például a diszlexiával küzdő társaink nem a tanulatlanságuk vagy a butaságuk következtében nem képesek helyesen írni. De sajnos a társadalmunk még nem tart itt.) Következésképp a helyesírási konvenciók követésével azt jelezzük, hogy a konvenciókat ismerők és elfogadók táborába tartozunk. A tudományos értekező prózában és a hivatalos dokumentumokban az akadémiai helyesírás követése műfaji követelmény, amelyet az olvasó elvár a szerzőtől. Az ún. helyes helyesírástól való eltérés a műfaji szabályok súlyos megsértése lenne.

Márpedig a hejesírási konvenciók tudatos meksértése lázadás. Ennek is megvan a maga heje és ideje.



[1] Ha valaki nem ismerné, a vicc a következő: A tanító néni fogalmazást írat, Anya csak egy van címmel. Pistike a következőket írja: "Eltörtem a lábam, nagyon fájt, otthon kellett maradnom, és anyukám napokon keresztül ápolt. Anya csak egy van!" Józsika fogalmazása a következő: "Anyukám minden nap megkérdezi, mi a kedvenc ételem, és mindig azt főzi. Anya csak egy van!" Móricka is ír egy fogalmazást: "Anyukám beküldött a spájzba, hogy hozzak ki neki két tojást. Bementem a spájzba, és kikiabáltam neki: Anya, csak egy van!"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magyar zsidó lexikon: kis- és nagybetűk

A két világháború közti magyar zsidó szellemi élet egyik kiemelkedő terméke az Ujvári Péter szerkesztésében 1929-ben megjelent lexikon. Egy éven belül több kiadást megért, a rendszerváltás környékén reprintként, majd Nagy Péter Tibornak köszönhetően digitálisan is hozzáférhetővé vált, és azóta is rendszeresen használjuk. A címlapon az egyik kiadásban ZSIDÓ LEXIKON, a másik kiadásban pedig MAGYAR ZSIDÓ LEXIKON olvasható. A szakirodalomban legtöbbször Magyar Zsidó Lexikon alakban hivatkozunk erre az alapműre: a hosszabb címet csupa nagy kezdőbetűvel írva. Azonban a magyar helyesírás szabályai mást írnak elő:  196. A címek két nagy csoportra oszthatók: állandó címekre és egyedi címekre. Állandó cím az újságoké, a hetilapoké, a folyóiratoké és a könyvsorozatoké. Ezeket az jellemzi, hogy több szám címeként használatosak. Egyedi címük van viszont az irodalmi műveknek, a cikkeknek, a képzőművészeti alkotásoknak, a zeneműveknek, a műsorszámoknak stb. A címek írása tükrözi ezt a ...

Tóra-adás vagy tóraadás?

Tóraadás: egy esemény, amikor Isten a Tórát a Szinájon (Sínai-hegyen) átadta Izrael fiainak. Istentisztelet: egy rítus, amelynek során Isten iránti tiszteletünket fejezzük ki. Bibliafordítás: a Biblia lefordítása valamely más nyelvre. Mózeskosár: egy kosártípus, amely arra emlékeztet, ahogyan Mózes anyja gyékénykosárban a Nílus partjára helyezte a gyermeket (2Móz 2,3). A sor folytatható. A felsorolt összetett szavak köznevek, hiszen egy eseményt, egy szövegtípust vagy egy tárgyat jelölnek. Első összetételi tagjuk viszont tulajdonnév (cím vagy személynév). Hogyan kell ezeket írnunk, ha nem mondat elején állnak, mint az előző bekezdésben? Az Akadémiai Helyesírás két írásmódot is megenged. Az AkH 12  201. pontja szerint:  „ A tulajdonnevek és a közszók összeforrásából keletkezett összetett szavakat is kisbetűvel kezdjük, és az alkotóelemeket egybeírjuk, például:  ádámcsutka, pálfordulás, pullmankocsi, wertheimzár . Az idegen írásmódot ez esetben is gyakran magyarossal vá...

Maimonides, azaz Maimonidész (netán Májmonidesz)

Rabbi Mose ben Majmon, a Rambam , azaz Majmuni (Majmúni) Mózes, a  „zsinagóga sasa”, a legnagyobb középkori zsidó filozófus és vallástudós, egyben orvos és csillagász.  Ismeretes még Maimonides / Maimonidész / Majmonidész /  Májmonidesz néven is. Hogyan írandó nevének ez a görögös-latinos változata? A magyar helyesírás szabályai szerint  „ latin betűs írású nyelvek tulajdonneveiben általában változtatás nélkül követjük az idegen írásmódot ”  (AkH12, 214. §), míg „nem latin betűs írású nyelvek közszavait és tulajdonneveit általában a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből írjuk át” (uo. 202. § c.). Egy héber nevet tehát át kell írni magyarosan – de most egy zsidó tudós nem héber nevéről van szó! A görög neveknek kétféle írásmódja is létezik magyarul:  Püthagorasz és Pythagoras (de matematikaórán „Pitagorasz”, magyarosan ), Eukleidész és Euclides ,  Aiszkhülosz és Aischylos , Szophoklész és Sophocles ,  Thuküdidész és Thucydid...