Az akadémiai helyesírási szabályzat 12. kiadása (AkH 12) a nem latin betűs írású nyelvekből átvett szavak (tulajdonnevek és közszavak) átírásáról a 218–221. pontokban rendelkezik. A kiindulási alapelv a következő: 218. A szépirodalmi művekben, a sajtóban, a közoktatást szolgáló kiadványokban a nem latin betűs írású nyelvekből átvett tulajdonneveket és közszavakat a magyar ábécé betűivel [vö. 10. ], lehetőleg egyenesen a forrásnyelvből (tehát más nyelv közvetítése nélkül) írjuk át. Átíráskor az idegen hangsort (például a kínai esetében) vagy az idegen betű- és hangsort együtt figyelembe véve (például az orosz, az arab, a görög esetében) nyelvenként szabályozott módon helyettesítjük magyar hangokkal, illetve az ezeknek megfelelő magyar betűkkel. Ennek a bekezdésnek a részletes értelmezésére, héberre történő alkalmazhatóságára rövidesen visszatérek. Egy zárójeles megjegyzésre azonban már most felhívom a figyelmet: „(tehát más nyelv közvetítése nélkül)” – írja, vagyis az ...

A sva/seva/svá / sevá / schwa/schewa (a továbbiakban: svá , az OH írásmódját követve) szó két nagyon különböző fogalmat jelöl: egy grafémát és egy hangot . Mindkettőn belül van még (legalább) két alfogalom, amelyek számos variációt rejtenek. Hogyan? Miért? A z alábbi megfontolások segíthetenek annak eldöntésében, hogyan is írjuk át a svát tartalmazó héber szavakat.  1. Először is a svá egy graféma , azaz egy elemi jel egy írásrendszerben, esetünkben a tiberiási héberben. Jel, azaz egy jelölő és egy jelentés összepárosítva. A jelölő ( ◌ְ ) nem okoz gondot, annál inkább a jelentés. A tiberiási héber amúgy egy érdekes képződmény: egyrészt egy virtuális nyelv (amelynek nem voltak anyanyelvi beszélői, és amely egy kétezer évvel korábbi nyelvnek szeretne látszódni), másrészt egy írásrendszer, de leginkább egyszerre mindkettő, összekuszálódva. A naiv tanuló azt hiheti, hogy az a nyelv, amelyet ő bibliai héber órán tanul, az a nyelv, amelyet a Biblia korában beszéltek. De ez...

Rabbi Mose ben Majmon, a Rambam , azaz Majmuni (Majmúni) Mózes, a  „zsinagóga sasa”, a legnagyobb középkori zsidó filozófus és vallástudós, egyben orvos és csillagász.  Ismeretes még Maimonides / Maimonidész / Majmonidész /  Májmonidesz néven is. Hogyan írandó nevének ez a görögös-latinos változata? A magyar helyesírás szabályai szerint  „ latin betűs írású nyelvek tulajdonneveiben általában változtatás nélkül követjük az idegen írásmódot ”  (AkH12, 214. §), míg „nem latin betűs írású nyelvek közszavait és tulajdonneveit általában a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből írjuk át” (uo. 202. § c.). Egy héber nevet tehát át kell írni magyarosan – de most egy zsidó tudós nem héber nevéről van szó! A görög neveknek kétféle írásmódja is létezik magyarul:  Püthagorasz és Pythagoras (de matematikaórán „Pitagorasz”, magyarosan ), Eukleidész és Euclides ,  Aiszkhülosz és Aischylos , Szophoklész és Sophocles ,  Thuküdidész és Thucydid...

Az akadémiai helyesírási szabályzat nem törvény, nem jogszabály. A rendőr nem ír fel, ha nem tartjuk be. Mi akkor a célja? A magyar helyesírási rendszer egy társadalmi konvenció, akárcsak a legtöbb írásbeliséggel rendelkező kultúrában. Több funkciója is van, ezek közül mutatok most be hármat. Az egyik funkciója a többértelműségek feloldása. A híres viccet [1] idézve, nem mindegy, hogy Anya csak egy van  avagy Anya, csak egy van . Az sem mindegy, hogy dobot  vagy dobott ,  a zűr  vagy az űr . Az előbbi esetben a helyesírás (a központozás) egy olyan jelenségre utal, az intonációra, amely élőszóban nagyon is jelen van, de az írás amúgy nem jelzi. A központozás, ha nem is kódolja pontosan a mondat dallamát, a hangsúlyokat és a szüneteket, de legalább megkülönbözteti a két lehetséges kiejtést, amely két különböző jelentésnek felel meg. A második esetben a kiejtésbeli különbség minimális, hangzó beszéd esetén valószínűleg csak a szövegkörnyezetből tudnánk, melyikr...

Három szó, amelyet sokan sokféleképp használnak: arám, arámi, arameus . Vajon melyik a helyes? Egy ókori népről van szó, amely az i. e. 12-11. században jelent meg a mai Szíria területén. A nomád-félnomád törzsi életmódot felváltva városállamokat alapítottak, melyek közül a legismertebb Damaszkusz. A nyelvük a hébernek viszonylag közeli rokona volt, szintén a sémi nyelvek északnyugati ágába tartozott. Szintén átvették a föníciaiaktól a betűírást, és általában a kultúrájuk, vallásuk beleilleszkedett a kor és a térség kultúráiba, vallási rendszereibe. Aztán az i. e. 8. században megjelent az Újasszír Birodalom, amely meghódította ezeket a kiskirályságokat, lakosságukat részben deportálta, és az etnikum szép lassan feloldódott az ókori közel-keleti nagy olvasztótégelyben. Azonban a nyelvükkel valami más történt. Talán az asszír hadsereg írnokai, talán a demográfiai folyamatok az okai annak, hogy a nyelvük elterjedt és fennmaradt az önálló etnikai iden...

A magyar helyesírás megkülönbözteti a mozaikszókon belül a betűszókat a szóösszevonásoktól (OH, p. 390). A betűszók a kapcsolatot alkotó szavak kezdőbetűiből jönnek létre. Írásmódjuk csupa nagybetűket tartalmaz, függetlenül a kiejtés módjától: például MTK (kiejtve [emtéká], ún. betűző ejtés) és MÁV (összefüggő hangsorként kiejtve: [máv]), BZSH (nem BZsH) és MIOK. Ide sorolandó az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rövidítése is: OR-ZSE (hivatalos rövidített forma, a Helyesírási Tanácsadó Szolgálat szakvéleményének ajánlása: ORZSE, de semmiféleképp nem ORZsE, OR-ZsE vagy Or-Zse). A betűszók érdekes alesete a GYSEV [gyesev] és a MTESZ [metesz], amelyek kiejtése vegyes, átmeneti kategória a betűző és az összefüggő kiejtés között. A betűszókkal ellentétben a szóösszevonások az összevont szavak elejéről (legalább egy alkalommal) az első betűnél többet tartalmaznak. A szóösszevonásokat, ha tulajdonnéviek, szókezdő nagybetűvel írjuk: például Elmű , Mahart , Röltex , Tüzép , és ugyaníg...